Belépve a Lex Bárba és Pizzériába, közvetlenül a Plitvice Bevásárlóközpont parkolójából, nem számítanál egy kulináris kalandra.
Az intézmény világos határokat húz: míg az italokat a szabadban is élvezheted, az ételt annak falai között kell fogyasztani. Ez a sajátosság azonban egy csavarral jár – a teraszon megengedett a dohányzás. Egy szokás, ami biztosan meglephet némelyeket, különösen, mivel a dohányfüst erőteljes szaga áthatja a belső teret is, visszarepítve minket egy nem olyan távoli múltba, amikor az éttermekben a dohányzás gyakoribb volt.
A hangulat
A sötét színek és a mennyezetről lógó műanyag virágok modern, mégis különös hangulatot árasztanak.
A légkört horvát popzene hangjai színesítik. Valószínűleg egy rádióállomásról szólnak, és élénk, bár kissé zajos hátteret teremtenek. A vendégek és időnként a személyzet is együtt énekel, ezzel is jelezve, hogy ez egyértelműen a helyiek kedvelt találkozóhelye lehet.
Azok számára, akik különösen érzékenyek a dohányfüstre, a Lex Bár és Pizzéria Plitvicében kihívást jelenthet, mivel a teraszról beáramló füst ronthatja az étkezési élményt.
Ennek ellenére a helynek van egyfajta vonzereje, és még szezonon kívül is állandó, főként helyiekből álló közönséget vonz. Ez a népszerűség arra utal, hogy a Lex egy olyan vibráló hely lehet, amelyet érdemes felfedezni az élményt kereső látogatóknak.
Értékelésünk
| Étel | |
| Kiszolgálás | |
| Környezet | |
| Visszatérnénk-e? | |
Átlag | |
Kiszolgálás
Ami a kiszolgálást illeti, a Lex Bar & Pizzeria a „kielégítő” tartományban landol. A személyzet, bár kedves és mosolygós, úgy tűnik, időnként elfelejtik a vendéglátás lényegét. Négy pincér, akik a pultnál beszélgetnek, miközben elfelejtenek a vendégekre nézni, kiváló példa arra, hogy az ember kétszer is meggondolja, hogy visszatér-e még egyszer egy helyre.
Egy másik példa a pizzára való várakozási idő, amely 20 perccel megerőlteti az éhes vendég türelmét, különösen, ha az étteremben egyáltalán nincs nagy tömeg.
Amit ettem
Ezúttal egyedül voltam, és a pizza rusticájukat próbáltam ki, amit egy mandulatorta és egy eszpresszó követett.
A Lexben a fatüzelésű kemencében készült Pizza Rusticába (paradicsom, mozzarella, sonka, rukkola, Grana Padano) belemerülni olyan volt, mintha egy kisebb kulináris jackpotot találtam volna el a horvát pusztaságban. Jó pizza, ha figyelembe vesszük, hogy a semmi közepén vagyunk, de persze sok szempont hiányzik ahhoz, hogy nápolyinak nevezzük. A héja egyszerre volt ropogós és puha, ahogy annak lennie kell, bár egy kicsit sűrű. A tészta, ahogy a szósz is, kicsit sósabb is lehetett volna. A mozzarella a főtt sonka tetején érdekes keveréket alkotott.
A mandulatorta volt a második választásom, amit az édes befejezés reményében kértem. De sajnos, ez inkább volt egy cukorbomba, mint bármi más, egy fura lekvár réteggel, ami egyszerűen nem illet oda. Valószínűleg, csak egy próbálkozás, ami nekem egyáltalán nem jött be.
A Lavazza eszpresszó az étkezés végén teljesen rendben volt – tökéletes felüdülés. Egy jó kávé az étkezés befejezéseként egy ilyen helyen igazi főnyereménynek tűnt.
